A tikverőzésnek és a néptáncnak látszólag semmi köze nincsen egymáshoz, csupán annyi, hogy rendkívül gazdag és szerteágazó népszokásaink, néphagyományaink közé tartoznak. Egyetlen kapocs a két témakör között Pesovár Ferenc néprajz-, néptánc- és népzenekutató munkássága, aki felfedezte a néprajzkutatás számára a tikverőzést.
A százhalombattai Pesovár Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Iskola felfigyelt erre a különleges kapcsolatra, az immár országosan ismert és elismert Cseppforrás Néptáncegyüttesük gyönyörű mezőföldi tánckoreográfiájába beépítette a tikverőzés néhány jellegzetes elemét, mint például a rongyos maskarákat, a maszkokat, a kormozást, a tikverőzők cserkésző mozgását és a kurjongatást, "huhogást". Még a szalmatörök is szerepet kapott. Látványos és szívmelengető produkció született!
A Felszállott a páva népzenei és néptáncos tehetségkutató műsornak a 2015. november 20-i adásában is bemutatták ezt a rendkívüli alkotást, amely megtekinthető az alábbi linken keresztül:
Voltak idők, amikor a tikverőzés nem számított különlegességnek, hanem a tájegység népéletének teljesen átlagos, magától értetődő része volt a környéken. Ám idővel a környékbeli falvakban teljesen eltűnt ez a népszokás, egyedül Moha kicsiny községében maradt fenn mind a mai napig. Ezen szerencsés anomália kapcsán a mohai lakosok Pesovár Ferenc magyar néprajz-, néptánc- és népzenekutatóra emlékeznek hálás szívvel. Munkássága a tikverőzés történetének egyik legfontosabb mérföldköve. A mohai tikverőzés első kívülálló látogatói között volt, fotóival dokumentálta a néphagyományt, majd cikkeket kezdett írni róla, ezzel felfedezve a tikverőzést a néprajztudomány számára. Az első írásbeli említés is Pesovár Ferenc és Bartha Tibor újságcikkéhez fűződik, a Fejér Megyei Hírlap 1961.05.03. számában olvashattunk először a tikverőzésről Mohával kapcsolatosan. Egészen eddig a dátumig nem került dokumentálásra a tikverőzés, még a község hivatalos iratai között sem került említésre.
Pesovár szakmai érdeklődése és cikkei addig elképzelhetetlen hírnevet és elismerést hoztak a tikverőzésnek, ezzel együtt a falubeliek elköteleződését is erősítették saját népszokásuk iránt. Ő volt az a személy, aki tudatosította a mohaiakban, hogy nem mindennapi értéket őriznek, ezzel elérve azt, hogy a tikverőzésük beépüljön a mohaiak identitástudatába. A mohai lakosok azóta is ápolják néphagyományukat és Pesovár Ferenc emlékét.
2013 húshagyókeddjén a tikverőzők megemlékeztek Pesovár Ferencre halálának 30. évfordulóján. Pesovár Ferenc, született 1930. április 23-án Herenden, elhunyt 1983. február 27-én (52 évesen) Veszprémben.
Pesovár A juhait kereső pásztor című könyvében egy külön kis fejezetet szentelt a tikverőzés leírásának. Ez a kiadvány teljes terjedelmében elérhető *.pdf formátumban a MEK adatbázisán keresztül a következő linken:
Mérföldkőnek számított a tikverőzés történetében, amikor 2011. szeptemberében felvételt nyert a SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NEMZETI JEGYZÉKÉRE, amely azt a nemes célt szolgálja, hogy a nemzet tudatosan megőrizze kulturális arcát, élő identitását, hogy átörökíthesse az örökség-elemeket az eljövendő generációknak, és megóvhassa a feledéstől.
Következzék egy rövid áttekintés, összefoglaló gyűjtemény arról, hogy pontosan mit is jelent ez a megtiszteltetés.
Az UNESCO – (angolul: United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization), az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete 1945. november 16-án alakult meg, Párizsban. Az UNESCO tevékenységének célja, hogy megteremtse a civilizációk, kultúrák és emberek közötti, a közös értékek iránti tiszteleten alapuló párbeszédhez szükséges körülményeket. A szakemberek szerint szükség van egy olyan, az UNESCO küldetésének és tevékenységének fókuszában álló, a fenntartható fejlődést előtérbe helyező jövőképre, amely magában foglalja a béke megteremtését, az emberi jogok betartását, a kölcsönös tiszteletet, a szegénység megszüntetését, a kultúrák közötti párbeszédet az oktatás, a tudomány, a kultúra és a kommunikáció segítésével. [...]
Magyarország 1948. szeptember 14. óta tagja az UNESCO-nak. Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság (UMNB) az UNESCO programjainak, elveinek magyarországi megvalósítására alakult kormánytanácsadó testület. A Bizottság célja, hogy a világ többi nemzeti bizottságával, a kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel, a civil társadalommal, intézményekkel, iskolákkal együttműködve segítse az UNESCO munkáját az oktatás, a tudomány, a kultúra valamint az információ-kommunikáció területén, és elősegítse a magyar tudománynak és kultúrának az UNESCO révén való népszerűsítését. [...]
Az UNESCO Kultúra programjának stratégiai célkitűzései az örökség védelme, hirdetése és közvetítése, valamint a kreativitás és a kulturális kifejezések sokszínűségének erősítése. [...]
A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO egyezmény célja szerint minden csatlakozott ország a területén található szellemi kulturális örökség elemeket azonosítja és nyilvántartja.
A kulturális miniszter 2009. május 19-én kelt felhívása alapján a Magyarországon élő közösségek, csoportok vagy egyének a saját szellemi kulturális örökségükként elismert elemeket javasolhatják felvenni A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéké-re. Ennek módja az erre a célra készített jelölő nyomtatvány kitöltése és dokumentációk csatolása. A jelölés elkészítésébe a helyi szakmai és civilszervetek, valamint az érintett csoportok lehető legszélesebb körét kell bevonni. Az elkészítés folyamatában a Szellemi Kulturális Örökség Megyei Referensei nyújthatnak általános tájékoztatást és segítséget a közösségeknek. [...]
Szívmelengető érdekesség ez a videofelvétel egy referátumról, iskolai kiselőadásról, melynek a tikverőzés a témája.
Külön figyelemreméltó, hogy az előadó szemléltetőeszköz gyanánt saját kezűleg készítette el a jellegzetes ruhát (látható 2:50 környékén) - aki varrt már ilyet, az nagyra értékeli az erőfeszítést.
Idén sem múlhatott el a húshagyókedd Mohán tikverőzés nélkül.
Ismét érdeklődők tömege érkezett, hogy részt vehessen a tikverőzésen.
Az év újdonsága a vadonatúj helyszín, a Pavilon volt.
A 2014-ben pályázati forrásból megépített Pavilon a tikverőzés új otthona.
A szervezők még egy meglepetéssel készültek a többezer érdeklődő látogatására: mini-színtársulat módjára eljátszották, hogyan zajlik a tikverőzés az udvaroknál. Tették mindezt a tikverőzés hőskorát idéző viseletben.
Természetesen a falubeliek is üdvözölték a hagyományőrzőket.
A házaknál is szívesen látták a tikverőzőket. :)
Jó hangulatban telt a nap, kellemes emlékekkel lettünk gazdagabbak.
A mohai tikverőzés első kívülálló látogatói között volt, fotóival dokumentálta a néphagyományt, majd cikkeket kezdett írni róla, ezzel felfedezve a tikverőzést a néprajztudomány számára. Az első írásbeli említés is Pesovár Ferenc és Bartha Tibor újságcikkéhez fűződik, a Fejér Megyei Hírlap 1961.05.03. számában olvashattunk először a tikverőzésről Mohával kapcsolatosan. Egészen eddig a dátumig nem került dokumentálásra a tikverőzés, még a község hivatalos iratai között sem került említésre.
